Hushagyokedd

A vandorlas nehez, faradsagos a testnek. Erdok torkabol, bokroknak toverol s a hajnal hideg leheletebol a halal leskelodik ra. De a leleknek konnyu. A leleknek olyanok a celtalan utak, mint faradt testnek a puhaparnas agy, vagy az illatos furdo. Barabas hanyatt fekudt a verofenyes budai domboldalon. Testeben erezte tobb ezer kilometeres ut faradalmat, de a lelke konnyeden csapongott. Gyermekkorara gondolt, azokra a nyiladozo napokra, melyeken a kek hangot kereste. Igy fekudt akkor is naphosszat hanyatt a fuben. Nezte az eg kekseget, a messze hegyek kekseget. A kek szint, amelyben minden szeppe olvad a messzesegben es a kek hangot kereste. A varos kek kodben volt. Az elete tavoli csilingelosnek, suhogasnak hallatszott fel. Olyan volt, mintha angyalok serege karacsonyfaval ropkodne. Felt reszekre bontva hallani ezeket a hangokat, azert nem ment le mind ez ideig a varosba. - Pedig le kellett mennie, Barabas azert jarta vegig a fel vilagot, azert jarta korul az orszagot, hogy lassa: itt ebben a varosban az orszag sziveben, ahonnan az elet szetsugarzik, itt kell a munkat elkezdeni, ha uj es szebb eletet akar a fold e kerek darabjan. Es Barabas uj es szebb eletet akart, mert Barabas profeta volt es kolto. Profeta akkor is, ha szavat csak a puszta hallotta, kolto akkor is, ha csak a faknak enekelt."e;