Palacsinta aproban

Tatay Sandor valami olyat tud, amit az utana jovo nemzedekek anakronizmusnak tartanak. Termeszetes orommel, eletkedvvel meselni. S mikor mesel, onmagat adja; a benne rejlo derut, ironiat, a megertesen, tapasztalaton alapulo bolcsesseget, a pontos, realis valosagismeretet, az elet, az ember hitet es szeretetet. S hozza meg a jellegzetesen szines-izes tatays nyelvezetet s a Balaton-felvidek termeszeti szepsegeinek meghatarozo kozeget. Egy munkanapjt szenteli arra, hogy kiszabadtson egy virul csipkebokrot, a domboldali rtek lmpst"e; a vadszA lA s az iszalag szortsbl. S mindezt mirt? Mert tudja, hogy tartozik vele a hegynek. n adssgaimat csak egy csipkebokorrt rttam le. Fldhazmrt, fldtestvremnek, amely majd befogad"e; (Harc egy csipkebokorrt). Termszetesen nem minden novella lrai valloms, de mind olyan, mintha tudn az r, hogy tartozik vele neknk, rtnk. Tatay rsaibl szinte szrevtlenl bukkannak fel napjaink gondjai, rmei, fonksgai, szpsgei. De az rzs: a szomorsg, az egyttrzs, az rm vagy a bosszsg bennnk, velnk marad. S a biztos tudat: rdemes volt elolvasniuk.