Studer és társai

Friedrich Glauser (1896–1938) svájci írót bűnügyi regényei tették ismertté (magyar nyelven kiadónk gondozásában jelentek meg), de írói munkássága magvát ő maga az elbeszélésekben látta. Ezekben, saját odisszeáját követve, többször is feldolgozta mozgalmas életének számos eseményét. Ízelítőként álljon itt néhány téma.  Az első világháború után Bécsben csempészek garázdálkodnak. Egyiküket holtan találják egy hotelszobában, s a felügyelőnek meg kell fejtenie egy furcsa rejtvényt: mért van a halott egyik kezében egy sakkfigura, a másikban pedig egy darab kockacukor? – Amikor kihalásszák a folyóból egy fiatal nő holttestét, Studer gyilkosságra gyanakszik. De semmi sem utal erőszakos cselekedetre… – Studer őrmester egy eldugott hegyi faluban egy parasztembernél nyomoz, akinek egymás után négy felesége is meghalt. Studer úgy érzi, soha életében nem volt még dolga ehhez fogható emberrel. Rafinált macska-egér játék kezdődik… – És az idegenlégió: a Szahara szélén állomásozó egység tarka életrajzzal rendelkező európai férfiak aprócska kozmosza, beékelődve arab falvak és városkák közé. Glauser zseniális rendező módjára mozgatja és világítja meg alakjait a helyőrség parányi színpadán. Az atmoszférateremtés magával ragadó eszközeivel úgy idézi fel a keresztben-kasul működő viszonyok és kapcsolatok kikerülhetetlen és átláthatatlan szövevényét, hogy az olvasó szinte tapintható közelségben érzi a szereplőket.